Na most vagyok abban az 5percemben, hogy megint csak elmélkedem. Azon gondolkodtam, hogy mennyire nem értékelik az emberek az életet. Szerintem pedig kéne, mert hatalmas kincs. Mindenki nézzen magába, és gondoljon bele, hogy hányszor tett úgy, ahogyan tette, hogy megbecsülje az életet? Szerintem 10%. Pedig most nem arra gondolok, hogy nem gyujtottrá, vagy nem iszek mert káros, hanem valami olyasmira, amihez tartozik egy felelősségteljes gondolkodás az élet értelmére vonatkozóan. Hát szerintem itt már 5%-nál járunk. Na és ki az aki megbecsüli mások életét? Ki az aki átadja a helyét a buszon egy idős embernek szó nélkül? Nem kell, hogy kérje, egyszerüen csak idős és segítek neki. Hát 10ből talán 1ember. Ez egy olyan átlagos felfogás, mint amien átlagos a mai ember. Persze, tisztelet a kivételnek. A mai ember, a mai fiatalság, a mai egyszerű ember már nem nézi meg egy virág szépségét, nem gondol bele, hogy mi miért van, csak élvezi azt amit mások kemény munkával megcsinálnak de nem viszonozzák, sűrűn meg se köszönik. Az élet rövid! Az élet rövid, ésha nem úgy éled, hogy mások szeressenek, akkor bukott vagy. Saját magadat is lebecsülöd, azt mondod nem vagy szép vagy helyes, de nem gondolkozol el a belső értékek fontosságán. Vegyünk egy példát: Én. Elnézést, de most csak önmagam tudom felhozni. Nem vagyok se helyes, se menő, se casanova semmi ilyen. És mégis elég sokan szeretnek. Miért? A belső értékek miatt.
ui: Az utolsó sor lehet tulzás volt.
