Mozgalmas volt ez a csütörtöki nap . Először kezdtem örülni amikor meghallottam hogy partizán miatt elmarad egy óránk, de utánna elkezdtem gondolkozni, és eszembe jutott, hogy valoszinüleg a végén rosszul fog kisülni pár embernél a dolog. Igen, pesszimista vagyok, tehát úgy voltam vele, hogy kikapunk, különben is túl nagy falatnak tűnt ez a 10. osztály. De a remény hal meg utoljára, mint mondani szokás. Sokan előre jósolták a vereséget, de akadtak néhányan akik nem itélkeztek előre. Tudjátok, remény mindig van(csak kérdés mennyi). Ha egy versenyen elindulok, ha utolsó vagyok, akkoris végig hajtok, és beleadok mindent. Monjduk ez én vagyok, nem egy jó példa. De ha csapatmunkáról van szó, akkor tényleg sosem lehet feladni, akár mennyi a valószinüsége a vereségnek. De ami a lényeg, hogy ez egy játék. Sajnos ez 2 féle hozzáállást kiválthat az emberből, az egyik jobb, a másik roszabb. A jobb hozzáállás az arrol szól, hogy ha valaki elront valamit, eladja a labdát, akkor nem kezdünk el vele veszekedni, és beszolni neki, mert igy sok jó barátot elveszthetünk egy időre. És abba is gondolj bele, hogy te is gyakran hibázol és hogy forditott helyzetbe te mit kapsz. A roszabb hozzáállás ami most feltünő volt számomra, az az, hogy "ez csak egy játék" úgyis kikapunk, minek küzdjek, ha úgyis kikapunk. Mivel ez a csapatmunkán alapszik, ezér mindenkinek bele kell adnia mindent, vagy ugyanannyit, mert az úgy igazságos. Tény, hogy páran túl komolyan veszik a dolgot, de ha a hozzáállás meglenne, ez egy nagyon jó csapat lehetne. Szerintem pár embernek feltűnt, hogy nem is szurkoltam, sajnos nem találtam értelmét. Szval emberek, tényleg gondoljatok bele, hogyha elvállaltok egy meccset, akkor mindenki nyújtsa a tőle telhető-t, és sokkal jobb lessz, higgyétek el. Viszont szerintem akkoris lesznek majd olyanok, akik másokat hibáztatnak a vereségért. Nekik meg javaslom figyelmükbe a sokat használt kifejezést: ez csak egy játék. :P
ui: Tudom, hogy unalmas volt, aki eddig a sorig eljutott, annak köszönöm a figyelmét. Egyébként lehet hogy hülyeséget beszélek, de ugyéreztem le kell irnom.
